A III. Kolorádó Fesztiválon a technón és koncerteken túlmutató kreatív, művészeti összeborulásra is sor kerül, nem is akármilyen formációkkal és alkotókkal: Szeri Viktor, FAQ Színház, Holy Olga, Gray Box és még sok hasonlóan fiatal és kísérletező művésszel. Nem egy kimondott összművészeti fesztivál kiépítése a célunk, sokkal inkább az, hogy kimozdítsuk a belvárosból a jelenleg alkotó és gondolkodó, társadalmi/politikai kérdésekben is aktív, de mégis a jó értelembe vett hedonista, életszerető generációt, a mai urbánus fiatalokat.
Főként nem a kánonba illeszkedő, kísérletező és néha meghökkentő, vizuálisan is ingerlő performanszokat, installációkat, kortárs tánc darabokat és színházi előadásokat hívtunk meg az idei Kolorádóra. Nagyon a mai kor szülöttei ők, az alkotók, de egyben termékei és formálói is. Olyan kollektívákat kértünk fel, akik azonosulni tudnak azokkal az értékekkel, amiket a Kolorádóval képviselni akarunk. Ilyenek a nyitottság, elfogadás, kritika a világgal és persze magunkkal szemben is.
A legtöbb produkció fiatal, pályakezdő művészek projektje. Szörnyen aktuális, a mai korba ágyazott érzeteket, történeteket, karaktereket és kérdéseket dolgoznak fel, és általában ezt úgy teszik, hogy nem csak a saját határaikat feszegetik, hanem a művészeti ágak között is ugrálnak, inspirálódnak. A Gray Box kollektíva például alapvetően performanszokkal készül, mint a Feminin-Maszkulin workshop, de ezekben az act-ekben kifejezetten fontos a neonos-csillogó tüll vizualitás, maga a díszlet, de közben nem keveset merítenek színházból, divatból, mindenből.
A Kolorádó helyszíne maga elég érdekes, a nagy erdővel, mezővel, ösvényekkel, árokkal és kis utakkal. A legtöbb produkció azért is lesz újszerű, mert nem egy belvárosi térben formálódik, hanem az erdő díszletére szabva alakul. Például a Trafóban debütált DEEPER, Marcio Kerber Canabarro, Molnár Csaba, Vadas Zsófia Tamara, Vass Imre közös produkciója is felpróbálja magának az egész fesztivál területét. Installációkkal is készülünk, a MOME–s szentképpé avanzsált Holy Olga nyúllal és sukársággal kápráztat, Nagy András (XYZ) pedig az emberi árnyékot használja az interakcióra technológia vezérelt kinect-jével, így teljesen valós időben, a mozgásra azonnal reagálva jön létre a kép.
Olyan dolgokat válogattunk ki, melyek társadalmi, aktuális dolgokra reflektálnak, de egy fesztivál környezetben is működnek. Ráadásul szörnyen izgalmas a határfeszegető attitűdjük és a folyamatosa keresése az ‘én’-nek és a másiknak, no meg persze a világban rejlő értelemnek, vagy épp értelmetlenségnek. A célunk az, hogy a fiatal művészeket bevonjunk a közös építkezésbe, hogy újszerű kölcsönhatások jöjjenek létre, hogy a városból és saját közegből kiszakadva egy más térben hozzuk össze a magyar kortárs alkotókat. Aztán meglátjuk mi kerekedik ki ebből az egészből!